ProZ.com translation contests »
25th translation contest: "Alien first impressions" » Spanish to Hungarian » Entry #30685


Source text in Spanish

Translation #30685

Hace décadas, la humanidad viene buscando señales de inteligencia extraterrestre. Barrimos el cielo tratando de encontrar algún tipo de evidencia que confirme que no estamos solos en el Universo, inspirados en la infinidad de películas donde se realizaban los primeros contactos, visitas, o invasiones. Pero, ¿alguien se detuvo a pensar qué pasos se deberían seguir si llegara a darse ese contacto? ¿A quién debe comunicárselo primero? ¿A la prensa? ¿A la comunidad científica? ¿A una tía sorprendidísima por Facebook? Y ni hablar del interrogante que nos recuerda a una madrugada de domingo, uno más conocido por nuestra especie: ¿es buena idea responder este mensaje?
[...]

Mejor prevenir que curar. O, mejor dicho, mejor saber cómo actuar frente un ET antes de que venga uno, no tengas idea de qué hacer y te lo lleves a tu casa. El comité SETI de la Academia Internacional de Astronáutica (IAA) comenzó a debatir posibles acciones posteriores a la detección de inteligencia extraterrestre a mediados de los años ‘70. Entendieron que las primeras pruebas de detección podrían ser ambiguas o incompletas, por lo que era necesario un análisis cuidadoso para su confirmación. Por esta razón, el SETI de la IAA acordó con la comunidad científica una serie de principios para difundir información sobre la detección de inteligencia extraterrestre.

[...]

Ahora bien, una vez confirmada la señal ET, el siguiente paso sería determinar quién tiene que responder y en carácter de qué. La cuestión de designar la autoridad que debería representar a la civilización humana en una futura relación Alien-Humano fue siempre un campo de grandes debates y aún no está definida. Ojalá pudiéramos votar por Sagan.

En el artículo XI del Tratado del Espacio de 1967 –núcleo jurídico del Derecho Espacial– se reconoce de forma implícita el rol del secretario general de la ONU como representante de la humanidad (tranca el cargo). A su vez, otro tratado de la ONU, el Acuerdo que debe regir las actividades de los Estados en la Luna y otros cuerpos celestes –aprobado en 1979– señala en su artículo 5, inciso 3, que los Estados Partes informarán al Secretario General de la ONU cualquier fenómeno que descubran en el espacio ultraterrestre que pueda poner en peligro la vida o la salud humanas, así como de cualquier indicio de vida orgánica. Tenemos leyes para todo, queridos extraterrestres. Podrán escapar más fácilmente de las leyes de la gravedad que de las leyes del Derecho Espacial.
Por todo ello, y pese a que no existe un documento internacional que directamente ponga en la cabeza de la ONU las relaciones con los extraterrestres, desde la perspectiva del derecho internacional no es una locura determinar que, si algún día llega la señal, el secretario general de la ONU sea el mejor candidato para limpiar la voz, agarrar el micrófono y, en nombre de la humanidad, preguntar ‘Alien, ¿só vó?’.
Az emberiség évtizedek óta keresi a földön kívüli intelligencia jeleit. Fürkésszük az eget, és megpróbálunk valamilyen bizonyítékot találni, amely megerősítené, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Ez filmek tömkelegét inspirálta, amelyekben az első kapcsolatfelvételeket, látogatásokat vagy inváziókat vitték vászonra. De vajon megállt-e és elgondolkodott-e bárki is azon, hogy milyen lépéseket kell követni, ha egy ilyen kapcsolat létrejön? Kivel közölnéd először? Az újságírókkal? A tudományos közösséggel? Vagy lenyűgöznél valakit ezzel a Facebookon? Nem is beszélve arról a kérdésről, amelyet jobb azelőtt feltenni, mielőtt klisészerűen megbánnánk az eseményeket… Egyáltalán jó ötlet-e válaszolni az üzenetre? […]

Jobb félni, mint megijedni. Azaz jobb, ha tudod, hogyan kellene viselkedni egy földönkívülivel szemben; még mielőtt tényleg eljön egy, és tétovázva meghívod magadhoz. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémiának (IAA-nak) a földön kívüli intelligencia keresésével foglalkozó (SETI) bizottsága az 1970-es évek közepén kezdte el vitatni, hogy milyen intézkedéseket lehet tenni azt követően, hogy a földön kívüli intelligencia egy lehetséges jelére bukkanunk. Megértették, hogy az első vizsgálatok hiányosak, kétségesek lehetnek, és a megerősítés alapos elemzést igényel. Emiatt a SETI megállapodott a tudományos közösséggel arról, hogy milyen elvek mentén terjesszék a földön kívüli értelmes lények felderítéséről szóló információkat.

[…]

Ha megerősítést nyer, hogy földön kívüli intelligencia jelére bukkantunk, akkor a következő lépés annak meghatározása, hogy kinek és milyen alapon kell rá válaszolnia. Hogy melyik hatóságnak kellene az emberi civilizációt képviselnie a földönkívüliekkel szemben, az mindig is heves viták tárgya volt – és még mindig nem dőlt el. Kár, hogy nem lehet Carl Saganra szavazni…

Az 1967. évi űrszerződés XI. cikke – amely az űrjog gerincét képezi – hallgatólagosan elismeri, hogy az ENSZ főtitkárát éri az az eget verő megtiszteltetés, hogy az emberiséget képviselje. Továbbá egy másik ENSZ-szerződés, a Holdon és más égitesteken tért hódító államok tevékenységét irányító – 1979-ben jóváhagyott – megállapodás az 5. cikk 3. bekezdésében kimondja, hogy az érintett államok tájékoztatják az ENSZ főtitkárát minden újonnan felfedezett űrbéli jelenségről, amely veszélyeztetheti az emberi életet vagy egészséget, vagy amely az élet bármilyen bizonyítékát jelenti. Mindenre vannak törvényeink, kedves földönkívüliek! Könnyebb kiszökni a gravitációs terünkből, mint a világűrjogi labirintusunkból.
Mindezért – és annak ellenére, hogy nincs olyan nemzetközi dokumentum, amely kimondottan az ENSZ vezetőségére ruházná az idegenekkel való kapcsolattartást – a nemzetközi jog szempontjából nem őrültség megállapítani, hogy (ha az idegenek valaha is jelt adnak magukról) a mindenkori ENSZ-főtitkár a legjobb jelölt arra, hogy megköszörülje a torkát, mikrofont ragadjon, és az emberiség nevében felszólaljon: „Halló! Földönkívüli! Fent vagy?”.


Discuss this entry